Nő vagyok és vállalkozó, több mint húszéves nagyvállalati vezetői múlttal. Elismerik a tudásomat és a tapasztalatomat, hatékonynak, sikeresnek mondanak. Néha hozzáteszik, hogy „pedig nő”. Miért „pedig”? Néha büszkén viselem ezt a „pedig”-et, néha bosszant, néha mosolygok rajta. Persze tisztában vagyok a közfelfogással: az üzleti élet (mint oly sok más terület) a férfiaké. Még mindig. Nőként sikeres vállalkozónak, vállalatvezetőnek lenni ma is kuriózum. Nem vagyok harcos feminista, de hiszek abban, hogy a nők is ugyanúgy sikerre tudnak vinni vállalkozásokat, mint a férfiak. Vagyis nem ugyanúgy. Másképp. És épp ez a jó. Mi nők az üzleti életben is olyan megoldásokat tudunk találni, amilyeneket a férfiak nem feltétlenül látnak meg. Elfogadom, hogy a férfiak sok tekintetben mások, mint a nők. De csak mások. Nem jobbak.
Nőnap alkalmából beszéljünk tehát a nők gazdaságban betöltött szerepének néhány érdekes aspektusáról.
Kezdjük a közgazdaságtan történetének néhány részletével!
Nemrég olvastam Katrine Marçal svéd írónő Who Cooked Adam Smith's Dinner?: A Story of Women and Economics című könyvét (magyarul a napokban jelent meg Tényleg nincs ingyenebéd? címmel). Ha akár nőként, akár férfiként érdeklődsz a gazdasági élet iránt, és egy közérthető, informatív bevezetőt keresel a közgazdaságtanba, jó szívvel ajánlom ezt a kötetet. Bennem felelevenítette a harminc évvel ezelőtti közgazdasági tanulmányaimat, nosztalgikus érzéssel olvastam.
Hogy kicsoda az angol címben szereplő Adam Smith, és miért kell foglalkoznunk a vacsorájával? Ő minden elsőéves közgazdászhallgató réme. Közgazdász és filozófus, akit gyakran neveznek a modern közgazdaságtan atyjának, mivel leírásai a piacról és annak működéséről egy egész tudományágat alapoztak meg. Megalkotta a „gazdasági ember”, azaz a racionális, önérdektől vezérelt ember fogalmát, amelyet számos gazdasági modellben használnak. Adam Smith vacsorája pedig azért érdekes, mert 1776-ban ezt a példát alkalmazva magyarázta el a gazdaság működését. Példájában „a vacsoránkat nem a hentes, a sörfőző vagy a pék jóindulatára bízzuk, hanem arra, hogy a saját érdekeiket követik”.
Katrine Marçal ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy Smith megfeledkezett arról, ki is készítette el neki végül azt a bizonyos vacsorát: az édesanyja, aki egész életében gondoskodott agglegény fiáról. És nem gazdasági önérdekből tette, hanem mondjuk szeretetből.
Ebből az egyáltalán nem mellékes tényből kiindulva a könyv a „gazdasági ember” mítoszát és a globális gazdaságra gyakorolt hatását mutatja be szórakoztató és elgondolkodtató stílusban.
A közgazdaság-tudományt arra a feltételezésre építették, hogy az emberek önzők és racionálisak. Minden cáfolat ellenére sokan ma is igaznak tartják ezt, noha az embert ennél sokkal összetettebb tényezők motiválják. Ez a nézőpont ragaszkodik ahhoz, hogy ha a nőknek kevesebbet fizetnek, akkor az azért van, mert a munkájuk kevesebbet ér. Az olyan tevékenységek, mint a gyermeknevelés, az otthoni takarítás, mosás vagy vasalás nem hoznak létre kézzelfogható javakat, amelyeket meg lehetne vásárolni, el lehetne cserélni vagy el lehetne adni. Így a jóléthez sem járulnak hozzá – gondolták a közgazdászok az 1800-as években. Mert az ő felfogásuk szerint a jóléthez csak azok a javak járultak hozzá, amelyeket adni, venni, szállítani lehetett, amelyek korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre, és amelyek közvetlenül vagy közvetve örömöt szereztek, vagy megelőzték a fájdalmat.
A nők munkája a közgazdászok számára láthatatlan volt. Nem csoda, hiszen a nők által végzett munka kétharmada házimunka és gondozás, amiért nem jár fizetés. A férfiak esetében ez az arány körülbelül egynegyed. A gazdaság mindig is a nők figyelmen kívül hagyott és értékeletlen munkájára támaszkodott. Adam Smith ezt nem vette figyelembe a közgazdaságtani elveiben, és kétszázötven évvel később még mindig nem számolunk vele kellő mértékben. Pedig „ha teljes képet akarunk kapni a gazdaságról, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a lakosság fele mit csinál az idő felében” – fogalmaz a szerző.
Ez a hagyományos szemléletmód az 1950-es években kezdett megváltozni. Gary Becker, a Chicagói Egyetem kutató közgazdásza és munkatársai elkezdték bevonni a gazdasági modellekbe az olyan jelenségeket, mint a házimunka, a diszkrimináció és a családi élet. Így a chicagói közgazdászok lettek az elsők, akik a gazdasági élet részének tekintették a nőket.
A könyv segít megmagyarázni a férfiak és nők közötti egyenlőtlenséget, a bérkülönbségeket, valamint azt, hogy a világ legszegényebbjeinek hetven százaléka miért nő, miért rosszabbak a munkakörülményeik világszerte, miért férnek hozzá nehezebben az egészségügyi ellátáshoz, miért kapnak nehezebben hitelt, és miért ütköznek nagyobb akadályokba vállalkozásindításkor, mint a férfiak.
„Az érzelmeink teremtik a történeteinket – és a történeteink mozgatják a piacot”. Az írónő számos különböző kutatást mutat be ennek az állításnak a bizonyítására. Egy megdöbbentő példában pszichológusok egy csoportja megállapította, hogy az igazságosság hétéves korunktól kezdve fontos szerepet játszik a döntéseinkben. Meglepő módon csak a hét év alattiak cselekedtek olyan önzően, mint a „gazdasági ember”. Vagyis a gazdasági modelljeink a kapzsiságról és az önérdekről szóló olyan feltételezéseken alapulnak, amelyeket már gyermekkorban kinövünk.
A nők gazdaságban betöltött szerepe
Egy nagy ugrással a múltból térjünk vissza a jelenbe, és az elméleti elemzésből a gyakorlatba. Milyen hatalmuk van a nőknek az európai országok gazdasági életében? Kezdjük egy fontos adattal, amelyet a Financial Timesban olvastam: Az Európai Unió legnagyobb tőzsdén jegyzett vállalataiban 2020-ban a vezetők 19,3 százaléka, míg a vezérigazgatók 7,9 százaléka volt nő. Ezek az arányok bizony még nagyon messze vannak a nők teljes népességen belüli arányától.
Ráadásul a női vezetők általában olyan támogató területeken rúgnak csak labdába, mint a humán erőforrás, a marketing vagy a pénzügy. A férfiak dominálnak az értékesítésben és az üzemeltetésben, amelyek a hagyományosabb ugródeszkák az igazgatósági és vezérigazgatói pozíciók felé.
Üvegplafonnak nevezik azt a jelenséget, amikor egy hátrányos megkülönböztetésben részesülő csoport tagjai – esetünkben a nők – nem tudnak egy bizonyos pozíció fölé emelkedni egy szervezeten belül. A jelenség legérzékletesebb leírását Bucher Katalin cikkében olvastam. Megéri szó szerint idézni: „Végy egy maroknyi bolhát, akik jó nagyot ugranak, tedd őket egy befőttesüvegbe, és zárd le egy átlátszó celofánnal, vagy üveglappal. A bolhák egy ideig folyton bevágják aprócska fejüket a plafonba, de egy igen rövid idő után megtanulják, hol van a határ. Ez után már nem akarnak kiugrani, nyugodtan leveheted az üveglapot, elég kevés bolha fog rájönni arra, hogy már nincs veszély, bátran kiugorhatna! A női karrier is hasonló ehhez az üvegplafonhoz. Egyszerűen helyettesítsd be a bolhákat a nőkkel, a dunsztost a munkahelyeddel, a celofánt pedig a társadalmi lehetőségekkel.”
A nők befolyása az üzleti életben országonként is eltérő. Erre egy 2020-as felmérés adatai világítanak rá, amelyet a Bisnode (mai nevén Dun & Bradstreet) cég készített. A piackutatás egy speciális mutatószám, a BIWI (Bisnode Index of Women Influence, azaz a nők befolyásának Bisnode-mutatója) alapján rangsorolja az országokat. Azt összegzi, hogy milyen hatással vannak a nők az egyes országok gazdaságára.
Tippelj! Szerinted Magyarország hányadik helyre került ebben az európai rangsorban? Nagyobb vagy kisebb befolyással rendelkeznek nálunk a nők az üzleti életben, mint mondjuk Svédországban? Vagy Angliában? A német üzletasszonyok befolyásosabbak belföldön vagy a magyarok? Nem sorolom a többi országot, mert akár hiszed, akár nem, a magyar nőknek van a legnagyobb súlyuk a saját országuk gazdaságában az egész kontinensen. Ki hitte volna, igaz?
A nők néhány előnyös tulajdonsága, amelyek kifejezetten jól jönnek az üzleti életben
A sikeres női vezetőket általában nem zavarja túlzottan az a nyomás, hogy megfeleljenek a női sztereotípiáknak. De nem jönnek rosszul az olyan „női”-nek tartott tulajdonságok, mint az empátia és a kedvesség – ezek segítenek gyorsabban megérteni és a munkatársaid igényeit, és a megfelelő reakciót adni rájuk.
Empátia. A női vezetőket a filmekben és a médiában gyakran úgy ábrázolják, mint akik hidegek, érzelemmentesek és könyörtelenek. Valójában ennek az ellenkezője a gyakoribb. Több tanulmány szerint a női vezetők általában jobban érzékelték beosztottjaik nonverbális érzelmi jeleit, és empatikusabban fordultak feléjük, amit a beosztottak pozitívan értékeltek. Az ilyen érzékenységgel nem rendelkező női vezetőket ugyanakkor kifejezetten keményen ítélték meg. Az empátia fontos a bizalom és a lojalitás elősegítésében, és nemcsak a kollégáiddal kialakított kapcsolataidban segíthet, de jól jön, ha szolgáltatást vagy terméket fejlesztesz az ügyfeleidnek. Az empátia segít beleélni magad az ő helyzetükbe, megérted a problémáikat, így hatékonyabb megoldásokat tudsz rájuk találni – ami végül sikeresebbé teszi a vállalkozásodat.
Kommunikációs készségek. Az erős vezetők tudják, hogy mikor kell hallgatni, és mikor kell beszélni. És amikor beszélnek, akkor egyenes, magabiztos és meggyőző kommunikátorok, akik képesek másokat inspirálni, erős csapatokat és hálózatokat építeni, és motiválni az embereket céljaik elérése érdekében. A sikeres vezetés szó szerint a körülötted lévő emberekre épül – egyszerűen nem vagy vezető, ha nincsenek követőid. A jó vezetők bíznak abban, hogy képesek fejleszteni a csapatukat. Nem haboznak tisztázni az elvárásokat és csírájában elfojtani a problémákat. A jó kommunikáció szinte minden üzlet alapja.
Alkalmazkodóképesség. A nők a csapatmunkában, így a vállalkozásukban is fokozott alkalmazkodóképességet és együttműködő-készséget mutatnak. Az innovációk adaptálása, gyakorlati életbe ültetése is rugalmasságot igényel. A járvány két éve erősen próbára tette az alkalmazkodóképességünket. Sőt, az új helyzet számos cég profilját átalakította. Meg kellett tanulnunk távolról kommunikálni a munkatársainkkal, partnereinkkel. Új módszereket kellett elsajátítanunk, mert a régiek egyik napról a másikra használhatatlanná váltak. Az ilyen kihívásokat – amelyekkel minden vállalkozás előbb-utóbb szembesül kevésbé szélsőséges körülmények között is – csak azok a vezetők élik túl, akik folyamatosan tudnak igazodni a minduntalan változó világhoz.
A hagyományosan nőkhöz társított, és az üzleti életben kifejezetten hasznos tulajdonságokat még sokáig lehetne sorolni: felelősségvállalás, integritás, kitartás, intuíció stb. Olyan női vezetőként, aki évtizedeket húzott le jórészt férfi vezetők mellett azt tudom tanácsolni, hogy vállalkozó nőként próbálj tudatosan előnyt kovácsolni azokból a pozitív tulajdonságaidból, amelyek férfi munkatársaidból, üzlettársaidból, partnereidből vagy épp versenytársaidból hiányoznak. És legyél szívós, optimista bolha: ha százszor belevered a fejed az üvegplafonba, akkor rugaszkodj neki százegyedszer is – sosem tudhatod, mikor távolítják el a befőttesüvegről a celofánt.
Ha érdekelnek a meglátásaim, a tanácsaim a tudatos üzleti és pénzügyi kérdésekről, akkor a blogom mellett kövesd a @hofernoemi.hu Instagram-oldalamat is, ahol gyakrabban osztok meg hasznos üzleti és pénzügyi tanácsokat, híreket.
Remélem, a leírtakkal sikerül hozzájárulnom vállalkozásod sikeréhez. Ezek a tanácsok általánosságban értendők. Az, hogy a te vállalkozásodra miként alkalmazhatók, függ a vállalkozásod konkrét, általam nem ismert helyzetétől.
Szeretnél gyakorlati segítséget kapni, hogy vállalkozásod jobban működjön és sikeresebbé válhasson? Gazdasági, pénzügyi, üzleti problémád megoldásával kapcsolatban lenne kérdésed hozzám? Látogass el a www.hofernoemi.hu oldalra, ahol részletesebben is megismerheted a szolgáltatásaimat, és írhatsz nekem. De akár itt, a blogom Kapcsolat oldalán található elérhetőségemen is megkereshetsz.
Jogi szakokleveles közgazdászként és nemzetközi adószakértőként, 20 éves gazdasági felsővezetői tapasztalattal a hátam mögött kis és nagy cégeknek kínálok gazdasági, pénzügyi, üzletviteli tanácsadást. Néhány éve a Forbes magazin a 20 legbefolyásosabb nő közé sorolt az üzleti életben.
